7.Érzelmek....

Átsétáltam Jin Ah-hoz. Odaadtam neki az ajándékomat, amit gondosan becsomagoltam, hogy sok idő legyen kibontani neki, ezzel is fokozva kíváncsiságát. 10 perccel később került csak le ajándékomról a csomagolás és barátnőm a nyakamba ugrott.

- Köszönöm, köszönöm.- mondta.
- Tetszik?- kérdezte félénken.

- Persze, hogy ne tetszene. Szólok is majd apának tegye ki nekem.
- Örülök, hogy tetszik.- boldog voltam. Igazából féltem mit fog szólni az ajándékomnak. Sokat dolgoztam vele és nagyon reménykedtem abban hogy tetszeni fog.
- Hogy ne tetszene , te dinka. Tudod , hogy amin Ueda van az tetszik- pirult el barátnőm. Igen, mivel semmi nem jutott eszembe így rajzoltam neki egy Uedát amit bekereteztettem. Jobb ötletem nem volt és csak reménykedni tudtam, hogy tetszeni fog neki…

- Tényleg mi van Ahnhoval?- kérdezte meg tőlem.
- Mi lenne nyaral.- mondtam neki egyhangúan.

- Hé, pabo, én nem így gondoltam. Tudom, hogy nyaral.- mosolygott rám.- Nem így gondoltam, hanem hogy írt már…

-Persze,,, de semmi lényeges nincs benne. Bár ma még nem néztem meg.

- Akkor gyere. Nézd meg és közben mutasd meg a többit i – nevetett fel hangosan.

Megnéztem az értesítéseimet először. Ahogy megpillantottam a nevét egyből rákattintottam. Ez állt az üzenőfalamon:

„♥ Someday, somehow, our two worlds will be again! ♥”

Nagyon boldog voltam. Gyors írtam neki két szivet és már mentem is az üzenetemre.

Nem volt valami hosszú üzenet, de tudtam mivel nyaral annak is örülnöm kell, hogy egyáltalán ír nekem.:

„I understand.
Cool! i too xD
My little awkward ♥ xD
Kiseu ♥”

Nem tudtam neki mit írni így kiléptem. Barátnőmmel az egész délutánt végig hülyéskedtük. Este felé hazamentem. Felmentem, de most semmi nem vezérelt. Gondoltam majd el leszek, még akkor is ha ő nem ír nekem…. 30 perccel később valaki rám írt. Elkezdett kérdezősködni, hogy hogy jöttünk össze meg ilyenek. Nagyon fájt elmondanom az igazat, de csak magamat csaptam volna be ha nem mondom el. A beszélgetést követően visszaemlékeztem egy idézetre amit Ahnho falára írtam:

„♥♥♥.Everytime people ask me: " are you two going out ? " you don't realize how painful it's to reply " no, we're just friends ".♥♥♥”

És a beszélgetés miatt késztetést éreztem arra hogy írjak neki. Így gyors egy üzenet is összedobtam neki. Amiben leírtam mindent…

„sorry that I write always, but I feel that I have to write.....

♥♥♥.Everytime people ask me: " are you two going out ? " you don't realize how painful it's to reply " no, we're just friends ".♥♥♥

Do you remember this quotation yet???

imagine today my friend asked me: and since when are you two going out??
I admit I was feeling bad enough to answer that we are not really together...”

Úgy éreztem tisztáznom kell vele a dolgokat és úgy gondoltam ezzel az üzenettel sikerül….